Szubjektív / Blog / Üdvözlet Vajdaságból

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Üdvözlet Vajdaságból

Egy angol közmondás szerint minden család szekrényében van egy csontváz. Nincs ez másképp a való életben sem. Még akkor is, ha egy kisebbségi környezetről van szó. Tessék tudomásul venni, itt Vajdaságban is zajlik az élet!

Mivel még nem vagyunk eléggé magyarok, meg megkülönböztetettek a többségi nemzettől, így helyi (egyetlen) pártunk és 'államunk' úgy gondolta, hogy úgy különbözhetnénk jobban a többségiektől, ha egy Magyar Házat nyitunk Szabadkán, az egyébként a legvadabb milosevityi idők alatt is toleránsnak mondható városban. A Magyar Ház helye meg mi más lehetne, mint az egykori sárga ház. Jellemző, nem? Típikusan az a helyzet, amikor az egyetemen a büfé mellé teszik a büfészak tanszékét. Vagy amikor két rendőr igazoltat minket úgy, hogy közben az egyik kérdez, a másik meg ír. Nos, ennek a sárga háznak felújítása közben a pincében furcsa csontokat találtak. Kiderült, hogy azok a csontok egy, a kilencvenes évek közepén eltűnt 17 éves fiúé voltak, akiről a szülei úgy gondolták, hogy külföldre szökött. Nos, nem szökött. Késsel és csavarhúzóval halálra szurkálták, amikor épp fegyvereket akart volna venni. Így ment ez akkoriban.

Egy régen látott barátnőm mesélt a munkakeresésének történeteiről. Azzal, hogy a dolgozót nem védi szinte semmi, keveset mondtam. A szabadkai önkormányzhathoz igyekezett bekerülni. Több körben meghallgatták, aztán egyszercsak kapott egy levelet, amiben közölték, hogy tízenöten jelentkeztek az állásra, ő bekerült a legjobb kettő közé, de mégis a másikat választották. Amikor felhívta őket megkérdezni, hogy mégis miért, ezt a választ kapta: a másik szeme kék, a tiéd meg barna. És lerakták a kagylót.

A hétvégén lesz hat hete, hogy elhunyt egy másik régen látott barátnőmnek a nővere. Leukémiája volt. Ő már a sokadik ismerősöm, aki leukémiában huny el errefelé. Kosztolányi mindig attól rettegett, hogy a tbc viszi el (ugyanis a századfordulón Szabadka és környéke erről a betegségről volt hírhedt). Én meg lassan a leukémiától kezdek rettegni.

Amiről nem szólnak a hírek: Zentán vagy Kanizsán már nem emlékszem melyik helyen, 'Szerbek takarodjatok Koszovóra' felíratok jelentek meg. Mindez magyarul, hogy minden szerb megértse. Ugye, hogy ugye! Tudnak a kisebbségiek is élni. Arra gondoltam, hogy az ilyen felíratok valójában nem is annak a nemzetiségnek szólnak, akit hazaküldenének. Inkább arra való, hogy a sajátjaikat lelkesítsék valamilyen szinten. A szerbek is mindig szerbül írják tele a falakat. A rendőrség persze nyomoz. A Hatvannégy Magyar Vármegye mosolyog. Ide nem kell EU nyomozás.

Jah, igen! A jó öreg Szerbiában még mindig létezik a jó öreg katonaság. Per pill. 6 hónap a rendes és 9 a civil szolgálat. A magyar fiatalok körében – nagyon helyesen – divattá vált a civil szolgálat. A legtöbbjük valamilyen egészségügyhöz kötődő helyre van beosztva. Nos, tőlük tudom, hogy amennyiben valaki tervezett az elkövetkező időben fürdeni a szabadkai makkoserdői medencében, az inkább hagyja ki. Már csomóan fekszenek a kórházban valamilyen ott összeszedett fertőzés miatt. Az orvosok nem nyilatkoznak (valaki 'megkérte' őket, hogy ne), a betegeket meg nem kérdezik meg az újságírók (valaki 'megkérte' őket, hogy ne). A medence fenntartói meg azt mondják, hogy semmi gond. Azt is mondják ezek az ismerősök, hogy még egy kicsi és már nem lesz szabad ágy a kórházban. Szóval ne fürödjetek a szabadkai fürdőben! Persze csak azért, hogy maradjon szabad ágy...

Tehát így zajlik az élet a déli végeken.

Forrás: Merkoffo
CreativeCommons


© halmaz.hu