|
Adalékok a BKV-ellenőrök természetrajzához
Éjfél Kapitány Városi Túlélési Tanácsadója megihletett. Mivel egyik kedvenc időtöltésem az ismeretlen járműveken való olvasás, miközben új görkoris és fotós helyeket, alternatív bejárási útvonalakat fedezek fel a városban, gyakran veszem igénybe a BKV szolgáltatásait. Közel 7 éve történt, hogy egy ellenőr elvette az érvényes bérletemet, arra hivatkozva, hogy mivel a tokja össze van firkálva, nem tudja megállapítani az érvényességét. Azóta nem veszek bérletet, így igen sok tapasztalatot szereztem észlelésük és a szabadulás terén.Az ellenőröket télen könnyebb felismerni, mint nyáron. Mivel szinte egész nap járműveken vannak, környezetük átlaghőmérséklete eltérő a többi emberéhez képest. Amint ehhez alkalmazkodtak, máris feltünő lesz, hogy öltözetük nem illik a minket körülvevő klímába.
Életmódjuk nagy mértékben befolyásolja kinézetüket és viselkedésüket. Mivel naphosszat a városban cikrálnak, és nemegyszer kénytelenek emberek közt furakodni a mozgó buszokon, igyekeznek ezt a lehető legkényelmesebbé tenni. Az ellenőrök nem járnak hatalmas szatyrokkal. Egy tipikus ellenőr egyedül száll fel, kis (többnyire öv-) táskája van, nem siet, nem tolakodik, nem keres ülőhelyet, megáll az ajtó közelében, és vár; de nem az ajtó felé orientálódva, mintha le akarna szállni a következő adandó alkalommal.
Ha a megállóban egy kupacban áll egy csoport, majd tagjai különböző ajtókon szállnak fel, valószínűleg rosszul adaptálódott ellenőrökkel van dolgunk. A legtöbb esetben azonban nem adnak ennyire egyértelmű jelet: mégis, a csoportösztönük olykor lebuktatja őket. Az ellenőrök egy része feltünően figyeli szemével társait: ha valaki a jármű túlsó végét pásztázza, lehet hogy egy támadását szinkronizálni igyekvő ellenőrosztag egyik tagja az illető.
A BKV járműveken az ajtók közelében van a legnagyobb veszély. Az vadászok innen indulnak ellenőrzésre. Ha mozgásuk ezt lehetővé teszi, és megfelelő számú ember van körülöttünk, a középen lévő ellenőr nem túl feltünő követésével kisétálhatunk az egyik vadászmezejéről, a másik által már vizsgált területre. Ezzel a problémát máris kezeltük. (Hasonló elven működik az, mikor az egyik ajtón leszállsz, és a másikhoz futsz, így kerülve ki a még vizsgálandó területet.) Ha egyikük talál áldozatot, akkor is bőven elég időnk marad a megmenekülésre. Az ajtóktól távol ülni más okból is előnyös: minden rászoruló kap ülőhelyet mástól mielőtt látványosan szenvedni kezdene melletted - ami engem például kifejezetten zavarni tud az olvasásban.
Az ellenőrrel való találkozás orvoslására sokféle megoldás van. A legtöbb bőven alkalmas arra, hogy elkerüljük a büntetést - az ellenőröknek ugyanis semmilyen eszközük nincs arra, hogy rákényszerítsenek minket bármire -, azonban többnyire mind azzal jár, hogy távoznunk kell a járműről. Az elegánsabb megoldások kikerülik ezt a problémát - az én módszerem például rendkívül barátságos, az ellenőr még tanácsokat is ad nekem mielőtt tovább menne, kihagyva engem az ellenőrzésből. A trükk lényege ezúttal rejtve marad, mivel csak akkor hatásos, ha nem használják sokan.
A fegyverkezési verseny újszülöttei a blöffölő ellenőrök. Feltehetően kikapcsolt mobiltelefonnal vagy kiszuperált walkie-talkieval kezükben eljátszák, hogy rendőrt hívnak. Nem szabad hinnünk nekik. Még ha a rendőr a járművön is van (mert megesik ilyen), jelenléte akkor se több tekintélyelvű próbálkozásnál: nem fog bevinni azért, mert nincs nálad személyi - akkor ugyanis el kellene hagynia az ellenőröket, ezáltal sokkal több bliccelőt hagyva elmenekülni.
Bizonyos járatok veszélyesebbek a többinél. A főbb útvonalakon nagyobb az esély az ellenőrökkel való találkozásra, mint a külső kerületekben és a kevésbé népszerű járatokon. Mivel ezek az utak egyben a legjobban behálózott területeken is vannak, szinte mindig akad alternatív útvonal, ahol kisebb a találkozás esélye. (Ha például az Astoriától akarsz a Moszkva térre jutni, mehetsz metróval, ami halálos. Vagy lemehetsz a blaháig 7-es busszal, onnan pedig 4-es vagy 6-os villamossal egész a Moszkva térig - de ezek is nagyon populáris járatok. A tömegpontokat elkerülheted például úgy, ha villamossal a Deák térre mész, onnan busszal a várba, várbusszal pedig le a Moszkva térre - vagy a 78-assal elmész a Krisztina térre, ott pedig villamosra szállsz.) A trolibuszok vannak a legkevésbé fenyegetve, a metró viszont kifejezetten az ellenőröknek kedvez. Nem mindegy az időpont sem. Az éjszakai járatokra még a legszívósabb ellenőrök se igen mernek felszállni. Többnyire a nem túl telített, de nem is nagyon üres járatokat kedvelik.
Minden útvonalon vannak kiemelten veszélyes szakaszok - ezek a leghosszabb megállók. A 4-es 6-os járatokon a Margit-híd budai hídfőjétől a Moszkva tér felé haladva az első megálló jóval hosszabb a többinél - egyúttal ez az ellenőrök egyik igen kedvelt szakasza.
Képzeljük el, ahogy egy nő és egy férfi (kezében szatyorral) felszáll egy villamosra és beszélgetve leül. Ki gyanakodna rájuk? Az ellenőrök sokkal jobban is álcázhatnák magukat, s hogy ezt nem teszik, az azért van, mert nem éri meg nekik. Túl 'sokba kerülne' a nyereséghez képest. Más lenne persze a helyzet, ha kényszeríthetnének a pótdíj fizetésére. Ez rögtön lökne egy hatalmasat a mimikrijük evolúcióján! Mivel a rendőrökkel utazó változatuk büntetési aránya valószínűleg kedvezőbb, azt várhatjuk, hogy rejtőzködésük is hatásosabb lesz a hagyományos ellenőrökhöz képest. Ez az előrejelzés még ellenőrzésre vár.
Az ellenőrök tanulmányozása érdekes téma, és kitűnő példája lehet egy lamarcki evolúciónak. Azzal, hogy a metróban felül várakozó ellenőröknek gyakran azt mondtuk, hogy a lenti társukkal már elintéztük a dolgot, felzavartuk a lent lévőket a felszínre. Az én módszerem is csak addig lesz hatásos, amíg meg nem ismeri egy kritikus hányaduk. Az ellenőrök technikája fejlődik, de a legnagyobb sebezhetőségük - hogy nincs hatalmuk felettünk - csak külső döntés hatására változhat. A lépéselőnyünk addigis leküzdhetetlen.
Szerző: V.