*** A hordóról nem tudod megítélni a bor minőségét. (angol közm)

A feudalizmus korában a szeszesitalok mérsékelt -esetenként mértéktelen- élvezetével egyébként mindenütt és minden társadalmi osztály körében találkozhatunk. Fogyasztották a jobbágyok, itták a papok és a szerzetesek is, akik a kolostoraikhoz tarozó birtokaikon sokat buzgólkodtak a bortermeléssel, a pálinka- és pezsgőkészítéssel, de még a likőrgyártás fejlesztésében is tevékenyen kivették részüket.

*** Az az ember, akinek a borodat eladod, az az ember, akiért csatába mégy. (kongói közm)

Persze a hatalom és az alkohol szeretete mindig is ambivalens elemként tartozott össze, hiszen gyakorta hisszük, hogy a lecsúszott rétegek "szórakozása" az alkoholizálás, és hogy részegen nem lehet a hatalmat sem megszerezni, sem megtartani. Az alkohol – hangulatbefolyásoló hatása miatt – azonban mindig is a hatalommal összefüggő fogalom kell, hogy legyen, hiszen az ember legnehezebben hangulatát képes befolyásolni, és az alkohollal képes leehet erre – ha nincs hatalma, akkor az olcsó szesszel azért, ha van hatalma (vagyis pénze) úgy a drága nedűkkel áll hatalmában az, ami a szegényeknek az olcsóval. Persze a politika sem volt néha mentes attól, hogy el ne alkoholizálódjon. Az angol köztudatban például a 16-17. század során - főleg a vérzivataros történelemnek köszönhetően - sokat változott az alkoholizmusról alkotott kép, és az iszákosság ekkortól lett a korona és az uralkodó iránti hűség legfőbb jelképe. Többen utalnak rá, hogy ez a szokás több helyen megmaradt Angliában: aki nem iszik sokat és kitartóan, azt sok helyen ma sem kezelik teljes értékű emberként.

*** A bor minden rossz kulcsa. (mór közm)

Égetett szeszek tekintetében Magyarországon a gabonapálinka után a borpárlat honosodott meg ezidőtájt, vagyis a XIV. század közepén, majd később a burgonya, majd a kukorica játszott vezető szerepet pálinka nyersanyagként. Az idő múlásával aztán, elsősorban értékmentő céllal egyre jobban meghonosodott a különböző gyümölcsökből történő pálinka főzése. Nagyon sok elfelejtett, illetve napjainkra pálinka-alapanyagként elfelejtett gyümölcs volt divatos. Kedvelt volt a som, a berkenye, a galagonya, a kökény, stb., a mainál sokkal szélesebb volt az alapanyagok választéka. A XVI. században hallani először a törkölyről, azt követően, hogy akkor már országszerte változatlanul főztek borból és gabonafélékből pálinkát.

*** A bor nem rúgatja be az embereket; az emberek maguk rúgatják be magukat. (kínai közm)

Még mindig Angliában maradva - A 17. század végén illetve a 18. század elején az italozási szokások széles körben elterjedtté váltak: a történészek a különböző kocsmadalok és politikai pamfletek vizsgálatával jutottak arra, hogy a whig párt tagjainak körében nagyobb arányban mutathatók ki az alkoholisták, míg a toryk a család és a józanság hívei voltak. az évszázadok alatt a sörfőzdék, és más alkoholszármazékok előállítói komoly szereplők lettek a politikai porondon is: nagyjából egy évszázaddal ezelőtt Anglia egyharmadában bírtak komoly befolyással a különböző cégek. Ez alapján persze egyáltalán nem meglepő a verekedések nagy számaránya abban az időben a parlament alsóházában. Ezek a 17-18. századi tivornyák sokszor véres mulatozássá fajultak: volt olyan eset, hogy valaki kivágott egy darabot a hátsójából, majd a kiömlő vérét az italával elkeverve koccintott a többiekkel.

*** Ha mindenki azt mondja, hogy be vagy rúgva, feküdjél le – ha tökléletesen józan vagy is.

Hazánkban a XVII. században a legkedveltebb párlatféle volt a Szilvórium. Egyébként, általánosságban elmondható, hogy Magyarország földrajzi adottsága kiváló minőségű és a legkülönfélébb gyümölcsök termesztését tette lehetővé. Korabeli krónikások legendákat zengtek például az egri cseresznyéből készült pálinkáról. A barackpálinka karrierje valamikor a múlt század közepén indult.

*** A berúgott napoknak megvan a holnapjuk. (kanadai közm)

Az alkoholizmus megszentelésének jó példája az a lengyelországi fordulat a XVIII. század közepén, amikor Israel Eliezer, azaz Ba’al Shém Tóv (kb. 1700-1760) került hatalomra, aki megalapította a haszidizmust, ami nagy szerepet játszott a Kabbalah módszereinek szélesebb körű alkalmazásában. Bahal azt vallotta, Istent örömmel kell szolgálni, így istentiszteletein nem volt ritka az extázis, a tánc, az éneklés és az alkoholfogyasztás sem. Követői hittek abban, hogy Isten felé hittel és bizalommal fordulhatnak, miközben a Törvény belső értelmét boncolgatják. Eliezer saját tanításait a Szív Útjának nevezte és hangsúlyozta az imádkozás mellett a fizikai világ örömeinek elfogadását és gyakorlását is.

*** A részegség és a harag, azt mondják, igazat beszélnek. (ír közm)

A mára hatalmas fává terebélyesedett likőripar a XIX. század első felében sok-sok apró hajszálgyökérből kezdett táplálkozni. Nagyon sok ipar fő tevékenysége mellett foglalkozott szesszel is, vagy előállította azt, vagy felhasználta. Szoros volt kapcsolata már a kezdetektől a gyümölcspálinka-előállítással is. Ez utóbbi tevékenység, mint egy híd szerepelt a szeszkészítés és a likőrgyártás között. Kezdetben ugyanis majdnem mindegyik likőrős cég párlatgyártással is foglalkozott. Az addig egyértelműen bort és pálinkát kedvelő italozók kezdték felfedezni az ízesített és édesített termékeket, magyarul a likőröket, vagy az azokhoz hasonló italokat. Nem elhanyagolható az ivási szokások és körülmények kialakulása, változása sem. A hölgyek is egyre jobban megkedvelték, amivel jelentősen nőtt a fogyasztói kör. A likőrök fogyasztása kezdetben elsősorban otthon, majd később egyre inkább kávéházakban, mulatókban, bárokban és egyéb nyilvános szórakozó helyeken történt. Mára az egyik legkeresettebb szeszesital-féleséggé nőtte ki magát, népszerűsége egyre fokozódik.