*** Mértékkel élj a borral, keveset a vacsorához, étkezés után állj fel s kerüld a déli álmot. (Salernoi iskola)

RÉSZEGSÉG, AVAGY AZ ALKOHOL -IZMUSA

Mindenekelőtt a mértéktartásról… A mértéktartás nehezen meghatározható fogalom. Megközelítően azt az italfogyasztást tekintik mértékletesnek, amely soha nem vezet részegséghez és általában étkezéshez, alkalomhoz kötődik, tehát nem rendszeres. A mértékletes ivó magatartása nem botránkoztatja meg a környezetét, nem sérti a társadalmi normákat.

Veszélyes mértéknek minősül a napi 60 gramm tiszta alkohollal egyenértékű csaknem egy deciliter pálinka, két korsó sör vagy három deciliter bor rendszeres elfogyasztása. Még a Biblia több története is feleleveníti, hogy ősapáink milyen csúfságokat műveltek borgőzös állapotban.

A kifejlett alkoholizmuson beteges, kényszeres alkoholfüggőséget értenek, a szenvedélybeteg törekvését az után, hogy az alkoholból egyre újabb és újabb mennyiséget vegyen magához a teljesség, a boldogság és a békés hangulat iránti vágytól vezérelve.

A MÉRTÉKTELENSÉG ÉRDEKESSÉGEI

Tiberius idejében a római rekord 3 congius, vagyis 8,825 liter … egyhajtásra!

Nagy Sándornak 2 szenvedélye volt: országokat meghódítani és saját magát leinni. Állítólag ebbe is halt bele – egyhajtásra lehajtott majd 7 liternyi italt. Plutharkosz leírta, hogy egyik filozófusának halálakor ivóversenyt rendezett, ahol már verseny közben 35-en kidőltek és bele is haltak ott nyomban, és a nyertes is csak 3 nappal élte túl a 13 liternyi boros teljesítményét.

Cserey Mihály többször is megrója a magyarok áldatlan szokását, a mértéktelen ivásnak tudva be a török veszedelmet is.

A középkori egyszeri diák mondása: „Mindig mondtam, hogy ne igyatok, mégis mindig ittunk.” A korabeli tanoncok (legyenek akár a legmagasabb szintű egyetemek hallgatói is) a részegséget nem tartották szégyennek; feltéve, hogy a berúgás módszeresen történik. Az ivást szabályokhoz kötötték.

Legáltalánosabb ősi ivászati regula: a felköszöntés, minden elképzelhető dologra: egymás egészségére, holtak emlékére, a haza üdvére, ellenség pusztulására.

A felköszöntés, akár a többi ivószabály, éles fényt vet az iszákos eszejárására. Ő maga is tisztában van vele, hogy a részegség négylábú állat színvonalára butítja, tehát mentséget keres. Erre valók az ivóregulák sokasága, kezdve a felköszöntésen, végezve a Jus potandi (ivásjog) rendszerbe foglalt szabályain. Ő nem a saját mámorszomja kedvéért issza le magát, ő csupán a szabályoknak kénytelen engedelmeskedni.

Az ivószabályok kusza forgatagában helyet kap a pledging, az ún biztonsági pohár, aminek hagyománya még II Edward angol király halálával kapcsolatos, akit aközben szúrtak le, miközben ivott.

Aztán tószt, ami a feltételezés szerint szintén az angol toast (pirítós) névből ered, de hogy miért ragadt rá a pohárköszöntőre, azt még az angolok sem tudják megmondani – ámbátor sok ivási szokásnak talán éppen az illumináció okozta köd az, ami az eredetét rejti, és mint italozást színesítő érdekesség (amit feltehetőleg a józanok, vagy az italt jobban bírók jegyeztek fel) hát megmaradt.

Következő a körömpróba – magyarok között is járt a mondás, miszerint "Körömpróbáig üríteni a poharat". A rómaiak "fejlesztették" ki a módszert, miszerint, ha az illető a poharát nem ürítette ki annyira, hogy a végén a kupából a körméről lecsurranó csepp cseppen ki, akkor újabb pohárra ítéltetik.

A diákság sosem volt rest, sőt – a felnövekvő ivónemzedék volt valójában az, amelyik még éles(ebb) elmével, nyiladozó kreativitással nem az élet bajai elől menekültek az ivópohár jótékony mocsarába, hanem puszta élvezetből, így tanulmányaik mellett az ivászat tudományát is módszeresen nagy gonddal művelték, fejlesztették, csiszolgatták, kortyolgatták. Az ő művük a Jus Potandi, az Ivászati Rendtartás (1600-as években).

Maga a német kultúrtörténet állapította meg, hogy a XV., XVI. és XVII. században a németek éppolyan mértéktelenül ittak, mint őseik Tacitus idején.

Antonius Campanus, a pápai legátus titkára III. Frigyes császár udvarában, ezt írta a németekről: "Az élet nem egyéb itt ivásnál."

Hermann Schrader könyvében (Das Trinken in mehr als 500 Gleichnissen und Redensarten, Berlin, 1890) 500-nál is több közmondást szedett össze az ivás borvirágos mezőiről, ami elárulja, milyen szélesen terpeszkedett el az ital szelleme a nép gondolatvilágában. Ő említi meg jellemző adatként, hogy a német szereti az erős vágyakozás kifejezésére a szomjúság szót használni – 14 kifejezést említ; míg az ittasságot is 10 képletes kifejezéssel jellemzi.

Egy 1813-as forrás szerint, a "nürnbergi tragacs" elnevezésű városi határozat azt szemlélteti, hogy időnként hivatalosan is intézkedtek az ittasokról – Nürnbergben a kocsmák környékéről városi szolgák szállították haza a járni képtelen részegeket, nehogy a sárban fetrengjenek, vagy hogy a diákság reggel ne részesüljön a látványukban. Az előkelő világ azonban nem a kocsmában ivott, hanem odahaza. Őket nem kocsival hurcolták el, hanem a szolgák cipelték őket vissza a szobájukba.

A XVI. sz leghíresebb gégéje Schweinichen lovagé volt. Az iváson kívül írni is szeretett, és pontos feljegyzéseket készített életéről. Jellemző eset volt az, amikor 1576-ban, egyik vendégségében az asztal alá itta az egész vendéglátó udvar teljes személyzetét.

A kínzókamrákban sem vetették meg az ivást. A XVII. sz.-ban gyakori eset volt, amikor kínvallatás közben folyamatosan vedelt a bíróság, de még a hóhér is merevre itta magát.

Luther Márton is szót emelt időnként az iszákosok ellen, mondván, hogy a német nemességnek kellene példát mutatni a népnek. (1527) Erre az volt a válasz rendszerint, hogy mutatnak is – különben nem innának annyit Németországban.

A Dallas sztárja, Larry Hagman szerint néhány évtizeddel ezelőtt, mikor ő példaképeket keresett, az ivás és a dohányzás a férfiasság jelképe volt. A sorozat készítésekor kilenctől délig nagyjából másfél üveg pezsgőt ivott meg, a déli forgatási szünetben ezt egy-két koktéllal öblítette le, délután elszopogatott két üveggel, és hogy könnyebben menjen az alvás, lefekvés előtt még eggyel.

Mára azonban kigyógyult az alkoholizmusból a Névtelen Alkoholisták csoportjának segítségével.

Richard Burton büszke volt arra, hogy bármikor bárkit az asztal alá tudott inni.

Black Sabbath énekese, Ozzy Osbourne felesége, Sharon, többször is beszélt a médiában a többszöri elvonókúra eredménytelenségéről.

1973 októberében, mikor az arab-izraeli háború kis híján robbanásig hevítette a hidegháborút, Richard Nixon amerikai elnök túl részeg volt, hogy fogadja Edward Heath brit miniszterelnök telefonhívását – ez derül ki néhány telefon-jegyzőkönyvből, melyeknek nemrégiben oldották fel a titkosságát.

Az évtized második felének egyik nagy sztárja, a másodikként a Holdra lépő "Buzz" Aldrin (bár az Apollo 11-et nyilván nem ittasan vezette) az alkoholizmus betegségében szenvedett. Az okokat keresve talán a túl sok stresszt és társadalmi-társasági kötelezettséget említi, bár nyilván nem elhanyagolható az sem, hogy bár együtt készültek fel és tették meg az utat, Neil Armstrong nevét mégis többen ismerik a világon.