|
Az arany középútról
Az arany középút mítosza azt tanácsolja, kerüljük a szélsőségeket - arról azonban semmit sem mond, hogyan dönthetjük el objektív módon, hogy mi számít szélsőségnek.A szélsőség ugyanis relatív fogalom - míg neked a nácizmus szélsőségnek számíthat, egy náci számára ugyanez az arany középút lehet, pl. a puszta előítéletesség és a Föld lakosságának teljes megsemmisítése között. Mivel hasonló módon középúttá tehető bármi - csak meg kell jelölni, hogy minek a közepét keressük -, mindenki nyugodt szívvel az "arany középútra" hallucinálhatja magát. A "tartózkodj a szélsőségektől" ílymódon teljesen semmitmondó felszólítás; leginkább úgy értelmezhető, hogy "ne nagyon gondolj mást, mint amit én gondolok".
Pusztán az elvet vizsgálva, kiderül, hogy nem old meg semmilyen kérdést - csak kitolja a problémát egy másik szintre. Ahelyett, hogy egy követendő utat választanánk ki önkényesen, bevezetünk egy felesleges lépést, és kettőt - vagy többet - választunk ki teljesen ugyanilyen módon - majd ezek segítségével számoljuk ki a követendőnek tartottat. így egy választás helyett többre van szükségünk - és egyik se jobban megalapozott, mint az eredeti volt.
Az arany középút eszméje tehát egy olyan gondolat, melyet készséggel megsemmisít Occam borotvája.
Szerző: V.