A Heti Válasz értesülései szerint "munkajogi következményekre" hivatkozva tanácsolta Rudi Zoltán Pálffy Istvánnak az interjú visszavonását. Ami nagy valószínűséggel azt jelentette volna a gyakorlatban, hogy az interjú megjelenése utáni napon Pálffy István nem alkalmazottja a Magyar televíziónak. Ugyanakkor Pálffy István elmondása szerint Rudi Zoltán semmiféle munkajogi ügyet nem csinált az interjúból, szakmailag tartotta rossznak.
De mi is van valójában Pálffy István körül?
Egyesek (főleg a balliberális média) azzal vádolják Pálffy Istvánt, hogy a Fidesz felé kacsintgat. Szó mi szó, megjelent a Fidesz kongresszusán, ám ugyanakkor részt vett az MSZP kongresszusán is ugyanaz nap.
Aztán július végén hallható volt a közrádióban egy Pálffy-jegyzet (akkor még szabad volt jegyztelni), amelyben Pálffy István kifejti, hogy "veszélyben van az én hazám".
A rádiós jegyzet:
"Veszélyben van az én hazám. Ma már nem az a kérdés, hogy
milyen, hogy hány tenger hullámai nyaldossák a partjait, vagy hogy
miféle népek lakják. Mert bajban van az én hazám a határon belül és
kívül is. Szerkezetének eresztékei recsegnek-ropognak, eltűnik az 1000
éves rendszer, tíz falu nem épít templomot, helyette bezárja az
iskoláit, a kispostát, holnap már a hivatalt is, holnapután pedig a
vonat meg a busz sem jön többé. A magára hagyott ember elfárad,
megvénül, kevés lesz az SZTK-bot, hogy támassza. Aki még mozdulni tud,
az meg menekülőre fogja. Elhagyja a földet, amelyből vétetett, a helyét
génmanipulált nagyüzem foglalja el. Megtelnek a városok népekkel, a
körzetes iskolákban egyre kevesebbet tanítanak majd a hazáról. Lesz
megint kötelező nyelv, csak most nem a kolhozról, hanem a globalizált
világ kórusában kell majd énekelni. Persze könnyedén tercelnek a
rendszerváltás haszonlesői, a nemzeti vagyon áruba bocsátásából
elvtelenül gazdagodók. De miként sodródtunk ilyen veszélybe? Tizenkét
évvel az európai csatlakozási kérelem beadása után mintaországból a
szégyenpadra kerültünk. Az ország üres, a kassza nemkülönben. De miként
jutott idáig az én hazám? Hogy napról napra csökken az ereje, kevesebb
a dolgozó embere, születő gyermeke, fogy a lakossága, miközben egyre
több a felírt gyógyszere, abortusza, szaporodnak a betegségei és
sokasodnak a halottai. Nem segít már ezen a többi magyar sem, a
határokon túl. Valami végleg elromlott. Szeretet, szolidaritás,
szinergia, egyik sem magyar kategória. Tatárt, törököt, Trianont még
túléltük, de most, most veszélyben van a mi hazánk."
(Magyar
Rádió, Az én hazám, 2006. július 28.)
Kétségkívül, akik bele akarnak magyarázni jobboldali érzelmű gondolatokat, belemagyarázhatnak. Ám az is igaz, hogy Pálffy egy régóta tartó folyamatról fejti ki a véleményét, amely politikai beállítottságtól független, vagy ami ugyanaz, nagyon is függő, sőt mindkét oldaltól függő.
Más vélemény szerint Pálffy Isvánnak a MTV elnöki székére fáj a foga, s egyesek szerint épp emiatt ajánlotta Rudi Zoltán Pálffynak az interjú visszavonását. Holott az interjúban Pálffy elmondta, hogy a tévéelnöki kérdés nem ambíciója. Ellentmondhat ennek a ténynek az, hogy Pálffy korábban pályázott a Rádió elnöki tisztjére is.
A Heti Válasz úgy tudja, hogy Rudi Zoltán bizonytalan, ingatag helyzete miatt nem jelent meg az interjú, amelyben szó volt a közszolgálatiságról, a politika és a média viszonyáról is. A Rudi Zoltán által fémjelzett változások az MTV-ben sok érdeket sértenek. A kirúgott fejek (Hajdú Péter, Friderikusz Sándor), és más tévés személyiségek (Bárdos András) eleve veszélyeztethetik Rudi székét, s a Pálffy interjú csak olaj lehetett volna a tűzre.
Mindenesetre valami felbolydulni látszik. Ennek a folyamatnak a rögös útját egyelőre a cenzúra fémjelzi, ám remélhetőleg előbb-utóbb kiborul a bili, s elindul a magyar közmédia a valóban pártatlan, de leginkább a tényszerű közlés irányába.
Forrás: egy színész most itt...