Egy ifjú, tíz év alatt harmincat öregszik

Tíz év alatt harmincat öregszünk.

Mit értek ezalatt? A következõt:

Amikor egy ember eléri a felnõtt kort, akkor kezd el teljes értékû életet élni.

Amikor tizennyolc-húsz évesen „kirepül” otthonról, akkor lesz önálló, akkor lesz szabad. Elõtte csak részlegesen volt az, s e részlegesség mértéke attól függött, milyen családban nõtt fel, s milyen gyerekkora volt.

Ha ez a korszak szép volt, akkor „hosszú pórázon” élt, és sokat megtehetett már gyerekkorában is. Ha viszont rossz gyerekkora volt, akkor szabadságát sok oldalról és sok területen nyirbálták; „a póráz nagyon rövid volt”.

De most a példa kedvéért tételezzük fel a legjobbat, s gondoljuk el, hogy minden embernek szép gyerekkora volt, „hosszú pórázon” élt.

Még erre az állapotra is elmondható, hogy „nem teljes élet.”

Mert az elsõ években a kiszolgáltatottság mértéke száz százalékos. Az embert pelenkázzák, cumisüvegbõl etetik, s élettere a kiságy és a járóka között telik el.

Késõbb nõ az élettér, de vele együtt nõnek a nehézségek is: trauma az oviban, ahova nehezen illeszkedik be, hiszen elõször megy közösségbe. Tanulás az iskolában, amikor ráébred, hogy az életben több a „nem akarom”, mint az "akarom." A sok muszáj számtalan oldalról kötözi meg, és e mellett értelme sem olyan még, hogy emberi mivoltának teljes terjedelmében átlássa, átgondolja az életét, céljait.

A kamaszkor megint az újabb felismerések területe, és persze sok szép is van benne, de legalább ennyi csalódás is.

Ebben az idõszakban eszmél rá az ember, hogy mennyi mindent másképp csinálna az életben mint szülei, akiket lát, viszont nem teheti még; itt megint érzi a kényszert. Nem érti, neki miért kell tennie azt, amire szülei kötelezik, holott õ ezt, vagy azt nem úgy csinálná ahogy õk.

Ez a nagy tervezgetések idõszaka, amikor az ifjú ember elhatározza, hogy pár év múlva õ hogy fogja élni önálló életét.

Száz szónak is egy a vége: a gyerekkor nem teljes értékû élet. Teljes értékû gyerekkor lehet ugyan, de teljes értékû élet semmiképp.)

Röviden: A teljes értékû élet elsõ velejárója a szabadság. Ennek megvalósulása pedig a gyerekkorban, a gyerekkor jellegénél fogva nem lehetséges.

Ezután elérkezik a vízválasztó, a tizennyolcadik életév.

Önálló lesz a gyermek, és szabad. (Lehet hogy ugyan a családi házban marad, de itt is szabaddá válik, mert szabad a döntésre, ugyanis bármikor elköltözhet, ennek már nincs tovább elvi akadálya.)

Amikor elindul a teljes értékû élet akkor már tizennyolc-húsz éves az ember. Ekkor kezdõdik el igazán az élet. Viszont csak a kezdetkor – a felnõtté váláskor - számoljuk innen az életet! Késõbb, amikor visszaszámolunk, már a valódi születéstõl számoljuk újra.

Ebbõl adódik az, hogy harminc évesen még csak tíz-tizenkét éve élünk teljes értékû életet, és mégis életünk fele lepergett. "Harminc évet öregedtünk tíz év alatt."

Az itt olvasottakat csak visszatekintve érezzük így. Amikor elindul teljes értékû életünk tizennyolc-húsz évesen, teli vagyunk tervekkel, célokkal.

A harminc éves kor olyan messzinek tûnik. Ennek oka, hogy tudat alatt azt a tíz-tizenkét évet ami még elõttünk van életünk hozzávetõleges feléhez, nagyon hosszúnak érezzük. Miért? Nos azért, mert visszamenõleg felidézzük az elmúlt tíz-tizenkét évet, amikor mi még csak hat-nyolc éves kisiskolások voltunk. Ebben az idõben mentünk elsõ-második osztályba. Azóta viszont felnõttünk. A teljes felnõtté válásunk ideje volt ez a tíz-tizenkét év, és ez nagyon hosszú volt! Fõleg azért volt hosszú, mert ebben a szakaszban indult el életünkben a sok-sok „nem szeretem” dolog, és az ilyen idõszakból egy perc is sok, nem hogy tizenkét év!

Tudatosan, vagy tudat alatt végig szalad az emberben mindez ifjúkorában és azt mondja: „Itt az idõ, elõttem az élet, ha most tíz évet élek, (ami már eleve nagyon sok idõ /lásd az elõzõeket, hogy miért/) akkor is még csak 30 leszek, és azután még ott a teljes második szakasza életemnek.

Aztán villámgyorsan eltelik ez az idõ, és harminc lesz. Úgy érzi valami igazságtalanság történt vele, hiszen alig telt el röpke tíz év az életébõl, és máris lepergett élete fele. Tíz év alatt harmincat öregedett.

Sajnos az élet második szakasza sem sokkal jobb. Elõször is nem biztos, hogy meddig tart, másodszor az öregség korszaka, a betegeskedés rosszabb mint a gyerekkor, s ezért megint csak nem teljes értékû élet.

Ha összeszámoljuk, valahol az élet fele körül van tíz-harminc évünk, ezt kell jól beosztani… S éppen ezért talán nem mindegy mire használjuk...