Szubjektív / Vélemény / Egzotikum a virtuálban

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Egzotikum a virtuálban

Szegeden tartott a SZTE Médiatudományi Tanszéke egy egzotikum konferenciát, amelynek pár előadásába volt szerencsém belehallgatni. Nem akarok élménybeszámolót tartani róla, inkább az előadások kapcsán, a szünetekben megfogalmazódott gondolataimat osztanám meg, hogy vajon mit is jelenthet az egzotikum a virtuálban – már csak azért is, mert ott erről nem volt szó.

Az egzotikus/egzotikum fogalma nekem valahogy mindig összefonódik a kuriózum, a más fogalmaival. Gondoljunk csak Peter Brook színházára (50-es, 60-as évek), akinél már természetes a bali szigeteki kántálós énekű, lassú mozgású ’bennszülöttek’ szerepeltetése a színpadon. Míg ez, Brook előtt 20-30 évvel teljesen kimerítette az egzotikum fogalmát. Ebben az esetben a kuriozitás elvesztette a korábban meglévő báját. Már-már mindennapossá vált. Triviális példával élve, de jó érzékeltetés kedvéért, hasonló a helyzet, mint a rattan bútoroknál. A nagyszüleinknél ez még egzotikus vidékről származó bútordarab volt, nekünk már mindennapi.

A virtuálban nincs meg ez az átmenet – mint megfigyelő most a virtuálból fogok beszélni, és nem külső szemlélőként. Annyi féle és fajta emberrel találkozunk, hogy valami vagy egyből kuriózum lesz, vagy nem. Ha csak a blogokra gondolunk, mostanra mindenfele önmagukat antiblogokként aposztrofáló hétköznapi blogokba fut az ember (vagy csak én találkozom állandóan az ilyen blogokkal?). Ezek a blogok kellene, hogy a ’konformizált’ tartalmú és külcsínű blogokkal szemben képviseljék a másságot, az egzotikumot, ha úgy tetszik. A vicces az egészben, hogy pont ezek a blogok fognak nagyon gyorsan betagozódni a többi közé. És még viccesebb, hogy a virtuálban a ’híres’ ember blogja (mint amilyen például a miniszterelnöké) lesz az igazi kuriózum, amit, mint egy egzotikus állatot, állatkertbe teszünk és mutogatjuk másoknak. Ha úgy tetszik, a blogoknál egy celeb-egzotikum figyelhető meg. Azonban itt is fontos szempont, hogy olvasható és olvasmányos legyen az, amit ír a szerző (gondoljunk Csepeli blogjára, hogy addig nem fogadta be a blogtársadalom, amíg nem tette magát olvashatóvá – azaz nem kezdett el minden napot külön postba írni).

Ugyanakkor, aki a virtuálon kívüli életben másnak/egzotikusnak tűnne, az itt az online-ban egy teljesen hétköznapi emberré válik. Konkrét példa: valljuk be, Zoé Pithez öt emberből, ha kettő odamenne közülünk az utcán, akkor már sokat mondtam. Inkább csak megbámulnánk. Egyszerűen azért, mert annyira nem hétköznapi kinézetű ember. Ugyanakkor itt, a virtuálban egy közkedvelt blogger, akihez a legtöbben hozzászólunk. Azaz le tudta vetkőzni az offline világ kuriózum-jegyeit. Hasonló változáson megy át a Street Art Stickers is, csak azok nem annyira szembeötlők.

Nagyjából ennyi (és még sok minden más), ami eszembe jutott az egzotikumról.

Forrás: Merkoffo
CreativeCommons


© halmaz.hu