Ez alatt azt értem, hogy amikor látszólag minden nyugodt és felhőtlen (az élet bármely részén), már akkor előrelátóan fel kell mérni annak lehetőségeit, ahol ez elromolhat, ahol a látszólagos biztonság a legtörékenyebb. Miután felmértük, biztonsági lépéseket kell tennünk, hogy amikor megjön a baj (mert az megjön és általában a legváratlanabb és legrosszabb időben) ne érjen villámcsapásként, hanem felkészülten.
Van munkánk? Jó a létbiztonságunk, az egzisztenciánk? Nem biztos, hogy holnap is az lesz! Biztonsági terveket kell hoznunk, hogyha meginog, hogyan mentsük a menthetőt. Amikor eljött a baj, már késő! Egészségesek vagyunk? Ebbe sem elég belenyugodnunk, hanem megfelelő életvitellel (mozgással, megfelelő táplálkozással, szenvedély-mentes életvitellel) őriznünk kell azt, mert ha megérkezik a baj, már késő. Azt se tudjuk ilyenkor, hogy mihez kapjunk...
Boldogok vagyunk, van aki szeret minket, stabil családban élünk? Már a konfliktusok megjelenése előtt mindent meg kell tenni az állapot fenntartásáért. Ápolni kell a jót, és karban tartani.
S végül: Ha egy elkerülhetetlen baj fenyeget (az élet bármilyen terén) először azt kell vizsgálni, hogy vajon tényleg elkerülhetetlen-e. Mert lehet , hogy komoly erőfeszítés, és bölcsesség segítségével elkerülhető. Ha így van, azonnal hozzá kell fogni a feladathoz, nem szabad késlekedni, mert lehet, hogy ez az utolsó figyelmeztetés. Ha viszont egészen biztosan elkerülhetetlen a dolog, menjünk elébe, ne halogassuk, essünk túl rajta.
Szerző: zsolo