|
A halálbüntetésről
A halálbüntetés visszaállítása nem érzelmi kérdés. Hogy a különböző gyilkosságok után újra és újra felmerül ez a lehetőség, emocionálisan érthető jelenség - ez azonban egyáltalán nem teszi szükségessé hogy újragondoljuk a halálbüntetés kérdését.A börtön nem rossz, hanem antiszociális emberek gyűjtőhelye: a gyilkosság se jó vagy rossz dolog, egyszerűen csak bizonyos esetekben társadalmilag támogatott (dicsőített!) - háború, esetleges halálbüntetés vagy eutanázia -, míg más esetekben sérti a társadalom érdekét. Hogy mi lesz a gyilkosok sorsa, arról is a társadalmi érdek határoz.
A halálbüntetéssel kapcsolatos legfőbb ellenérv hogy senkinek nincs joga elvenni valaki másnak az életét. Eltekintve attól, hogy a jogrendszer társadalmi érdek, és hogy ez a megnyilatkozás felettébb önkényes, ez az érv könnyen kijátszható. A kérdésben a statisztikák döntenek: ha a halálbüntetés visszaállítása olyan elrettentő erővel jár, hogy emiatt nyolccal kevesebb ember hal meg havonta (ez egy néhány éve végzett külföldi statisztikai eredmény), akkor érvelhet bárki azzal, hogy nem szabad megölni senkit - ezzel az érvvel ők ítélnek halálra havi nyolc ártatlan embert.
A halálbüntetéssel kapcsolatos másik fő tényező a pénz - nem érdeke a társadalomnak, hogy az antiszociális embereket ők tartsák el életük végéig; a kényszermunka tehát kívánatos, amennyiben a társadalmi érdeket tartjuk szem előtt. Hogy az így szerzett plusz haszon mennyivel járul hozzá a társadalmi érdekhez, önkényes válaszra váró kérdés, amennyiben arról van szó, hogy ez hány emberéletet ér. Íly módon megint csak azt kell figyelembe vennünk, hogy melyik büntetésnek mekkora az elrettentő ereje.
A legnagyobb probléma kétség kívül az ítélet visszavonhatatlansága: hiába derül ki egy már eltemetett emberről, hogy valójában ártatlan volt. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy ez statisztikailag mit jelent: ha teszem azt 8 ember halna meg ártatlanul, mert nincs halálbüntetés (és annak az elrettentő hatása), ellenben 1 ember halna meg ártatlanul azért, mert téves ítélet született, az még mindig 7 ártatlan ember halálával kevesebb, mintha semmit se tettünk volna. Az más kérdés, hogy mennyit ér nekünk a felettébb illuzórikus és logikailag ellentmondásos hit, hogy a jogrendszerünk tökéletes - ez esetben például több mint 7 ártatlan emberéletet havonta, ha úgy döntünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak a lehetőséget hogy valaki intézményesítetten haljon meg - ártatlanul.
Hogy egy hazánkban végzett ilyen irányú kutatás milyen eredményekkel járna, arról nincsenek információink. Az azonban biztos, hogy a halálbüntetésről nem az időszakosan megjelenő bosszúvágyunknak kell döntenie.
Szerző: V.