Ki mondja meg, mi a mûvészet?

Ki mondja meg, mi a mûvészet? Természetesen senki, minthogy bármiféle behatárolás önkényes gát lenne a mûvészet elôtt. Az igazi munkát a természetes kiválasztódás végzi. A környezet gyors változása a szelekciós feltételekre erôteljes hatást gyakorol, így a mûvészet fogalma sosem statikus: hely s idô függvényében dinamikusan változik.

Az Internet nyújtotta kommunikációs lehetôségek új tereket s új szelekciós feltételeket teremtettek a mûvészetek számára. A hivatásos mûvészek mellett nagy teret kaptak a teljesen szabad, önszabályozó vagy szabály nélküli fórumok. Álnevek mögött vagy arctalanul, hirtelen mindenki mûvész lett - már nem kellett félni hogy mit szólnak hozzá, már nem volt "ciki" a barátok elôtt - a hasonló érdeklôdésû emberek egymásra találhattak, s kölcsönösen bírálhatták egymás munkáit. Az otthon gubbasztó magányos írók, festôk s fényképészek összefoghattak, felvirágoztatva a... nos ki mondja meg, mi az álmûvészet?

Hogy egy vers nem abból áll, hogy viszonylag összefüggéstelen szóhalmazokat írunk egymás alá, versekre hasonlító formába ékelve a szöveget, vagy hogy egy fénykép nem attól lesz mûvészi, hogy a lefényképezett szobor alkotója ügyesen fejezett ki egy emberi érzést, esetleg hogy egy festmény vagy rajz többet ér, ha nem kell több oldalas dokumentumot csatolni mellé, hogy felismerjük mi van rajta... ezek igaznak tûnô állítások, de persze önkényesek. Hiszen a mûvészet humán dolog: minden az, amit annak tartunk.

A szelekció persze most is mûködik: elterjed minden, ami elterjedésre hajlamos. Az igényes alkotások az igényesség, az igénytelenek a sok spam miatt. S ha valaki kritikát ír, a new-age erôsen visszacsap: "hogy a három egymás alá írt, összefüggéstelen szó? ó, az mindenkinek mást jelent."

Van akinek röhej, van akinek mûvészet.

Szerzõ: V.