Kitől várhatjuk (és milyen formában) a nyelvtanítás reformját?

1. Legyen egy kis nyelv anyanyelvi beszélője. Olyan nyelv legyen az anyanyelve, amelynek nincsenek (számottevő) rokonai.

2. Legyen erősen motivált - pl. ebből éljen meg, és megélhetése függjön a teljesítményétől.

3. Ne legyen életkori korlátokhoz kötött, azaz rugalmasan tudjon alkalmazkodni az életkori sajátosságokhoz.

4. Legyen jó társalgó.

5. Legyenek széleskörű pszichológiai ismeretei.

6. Ismerje a teljesítmény pszichológiáját, a pedagógiát, a motiválást.

7. Legyen karrierista, azaz tekintse a feladatot életcéljának, olyannak, amit soha nem ad fel semmi áron - akarja a megoldást

8. Végezzen irodalmi tevékenységet, írjon verset és prózát egyaránt, fordítson.

9. Sokat olvasson és sokfélét.

10. legyen humoros, kreatív, azaz legyen sok ötlete.

11. Legyen képes arra, hogy állandóan ontson magából a cél elérése érdekében.

12. Ismerje az előtte való úttörő próbálkozásokat, ha nem is pontos részletességgel, de átfogóan, és képes legyen azokat reálisan értékelni, megtartva belőlük mindent ami kell és elvetni a haszontalant.

13. Legyen állandó nyelvtanuló, aki állandóan magán kísérletezi az új módszereit.

14. Legyenek átfogó ismeretei a nyelvhasználatról - legyen nagyon éles szeme a nyelvtani szabályok felismerésére és főként azok különböző szempontok szerint való értékelésére és megközelítésére.

15. Legyen jó manager, aki képes ötleteit reklámozni, propagálni.

16. legyen képes a nyelvi ismereteknek számszerű értékét adni, amely kvantitatívan megadja az egyén tudásszintjét adott feladattal kapcsolatban.

17. Ne rontsák el a hagyományos nyelvi képzés körülményei, lehetőleg egyedül dolgozzon, tevékenységében próbáljon nonkonformista lenni, ha kell a magányos munka árán is.

18. Valósítsa meg azt, amit évszázadok óta nem sikerült módszeres óűon senkinek: a kisgyermekkori anyanyelv elsajátítást minél jobban összehozni a felnőttkori 2. nyelvképzéssel, de úgy, hogy az ne legyen megerőltetőbb annál, amit a felnőtt a saját anyanyelvén is tanulna.

19. Ne éljen csak a nyelveknek és a nyelvtanításnak - ne legyen szemellenzős megszállott, legyen teljes ember, azaz a nyelv legyen az életében, amire az egyébként való: kommunikációs eszköz. Sportoljon, éljen teljes családi életet, művelődjön, legyenek a nyelvtől eltérő, homlokegyenest más érdeklődési körei is - egy kicsit legyen „szikozfén”.

20. Ne essen áldozatul a közszájon forgó, nyelvtanulással kapcsolatos előítéleteknek! Mozogjon otthonosan a lágy-erős kiejtésű, aglutináló-flektáló-analizáló nyelvek között.

21. Legyen képes otthonosan mozogni mind a konyhanyelv, mind az emelkedett fogalmazás berkeiben.

22. Készítsen tananyagot az elhanyagolt nyelvtanítási területek gyakorlására (pl. igemódok, vonzatok, stb.)

23. Ismerje és használja a legkülönfélébb segédeszközöket - magnó, videó, kártyák, könyvek, stb.

24. Legyen képes megítélni az egyéni nyelvtanulásra alkalmasságot és ennek függvényében gyakorlatoztatni a diákjait.

25. Legyen képes mind csoportokkal, mind egyénekkel megfelelően bánni.

26. A következő lépés ne technikai fejlettségében és bonyolultságában legyen új, hanem éppen egyszerűségében - ne egy új módszert fedezzen fel, hanem egy új szemléletet, amelyre új módszerek épülhetnek. - és az eddigieket is legyen képes felhasználni, vagyis ne kelljen miatta kidobni az eddigi anyagokat, hanem csak az új szempont és eszme szerint kelljen KISSÉ másként felhasználni őket.

27. Az új módszer tegye emberibbé, könnyebbé, hatékonyabbá a nyelvtanulást és tanítást, tegye arányaiban egyenrangúvá a tanárt a diákkal.

28. (Felnőttoktatásban!) Minél jobban simuljon bele az anyanyelvi miliőbe, hassanak rá az anyanyelvvel kapcsolatos attitűdök.

29. A következő lépés (NEXTEP) eleinte banálisnak kell, hogy hasson, és amikor az ember felfogja a lényegét, akkor legyen erős evidenciaélménye az eszme hatékonyságát és az előzményekből való logikus következését illetően.