*** Ha nincs bor – minden odavan (Vendéglői felirat)

Az alkoholizálás jó ideig csak hangulat-módosítóként játszott szerepet a népek életében, és ez különösebben nem zavarta az emberek akkoriban normálisnak számító életvitelét. Az ipari forradalom után azonban, amikor a parasztság és a földműveléssel foglalkozók betelepültek a városokba, és gyárakban kezdtek dolgozni, ahol gépeket és szállítószalagokat kellett kezelniük, irányítaniuk, már igen problematikus volt az illuminált állapotban való munka. A dolgozók eléggé zord körülmények között dolgoztak és éltek a városokban, és ez sokszor (többnyire) a hangulat javítása felé hajtotta az embereket. Ha ezt a hangulatszabályozást azonban kissé mértéktelenül tették, akkor nem voltak képesek hosszabb időn keresztül dolgozni monoton munkában, és még akkor sem, ha nem akkor, hanem előzőleg itták le magukat, vagyis a másnaposság is korlátozta a munkaképességüket. A munkaképességet rontó hatásából, és az egyre fejlődő orvostudomány eredményeiből kiindulva kiderült, hogy súlyos egészségkárosító hatása is van a mértéktelen, de még a rendszeres alkoholfogyasztásnak is. Ezen egészségkárosító hatásának felismerése is közrejátszott 1920-ban az Egyesült Államokban a minden szeszes ital betiltására tett kísérletben. A prohibíció 13 éve azonban nem vetett véget az alkoholfogyasztásnak.

*** Táncba viszi még a vénembert is a bor, még ha nem is akarja.

Az 1923-as év Bécsben az alkoholizmus inkább a munkások körében volt igen elterjedt. A pálinka volt a legolcsóbb szesz, amely legalább néha élvezhetővé tette a proletárélet kiúttalansága előli menekülést. Voltak egyéni kezdeményezések az alkoholizmus káros hatásainak leküzdése érdekében. Például a természetjárói egyesületi újságban rendszeresen óvtak az alkohol élvezésétől: "az alkohol szétzilálja a családokat, tönkreteszi a gyerekeket, beteggé tesz, gyengíti a szervezet ellenálló erejét a tuberkulózissal szemben, és sok excesszus, valamint baleset előidézője lehet. Mindenek előtt azonban a vándorok és hegymászók teljesítőképességét gyengíti és a közösséget károsítja."

*** A legjobb orvosság a részegség ellen, mikor egy józan lát egy berúgott embert. (kínai közm)

A világszerte hirtelen támadt tiltottsága révén azonban csak még vonzóbbá és érdekesebbé vált, és betiltása csak a csempészetnek kedvezett: kiterjedt szervezett bűnözést eredményezett. Az 1920as amerikai kezdeményezés után, 1934-ben a rendeletet visszavonták, bár még ma is van az USA-ban olyan állam (meglepő módon például a Jack Daniels hazája), ahol tilos a szeszesitalok árusítása.

*** Aki részegen vétkezik, józanul bánkódik.

Az ipari forradalom körülményei kiváltói voltak az alkoholizálás növekedésének, és hatástalanul próbálta visszaszorítani. De akadtak egyéb, az alkoholizálást még inkább előrelendítő, sőt szükségszerűséggé tevő stresszhelyzetek is. Míg a 40-es években a háborút megjárt férfiaknál szinte elfogadott volt az italozás, az 50-es évek női függetlenedésének megkezdődése és velük a kisüveges pezsgők meghozták az "igazi emancipációt" a nők számára is.

*** Ami a józan embernek a szívében van, az a részegnek a nyelvén.

A technikai alapon való társadalomkáosz és a két világégés stresszeit követően némiképp egyensúlyba került az alkoholfogyasztás elfogadott és fokozottan helytelenített szociális térben való szabályozása. Az első ilyen a hatvanas években megszaporodott szeszesital-fogyasztás következtében történt autóbalesetek miatt történt Amerikában - ekkor indult az "iszik vagy vezet" mozgalom. /Az USA legtöbb államában a vezetés közben engedélyezett véralkoholszint 0,1 ezrelék (1 deciliter vérben 100 milligramm alkohol)./

*** A bor bátorrá tesz. (Ovodius)

Ha azonban valamit kedvvel tesz az ember – és az alkohol éppen azért kedvencünk, mert szabályozza, többnyire javítja hangulatunk – akkor lehetetlen, hogy ne fordítsuk ezt olyan irányba, ami még hasznosnak is mondható. Kutatások állítják, hogy a mérsékelt sörfogyasztás feltehetően nem károsítja az egészséget – az angol söripart egyébként több rendelkezéssel szabályozzák, mint a gyógyszer- és radiokémiai ipart együttvéve. Sőt, a mérsékelt sörfogyasztás hasznos lehet: az 1970-es években publikáltak először olyan dolgozatokat, amelyek kapcsolatot állapítottak meg a mérsékelt alkoholfogyasztás (átlagosan napi egy üveg sör) és a szívbetegségek esélyének csökkenése között. Úgy tűnt, hogy azokat, akik kevés sört vagy bort fogyasztanak, kevésbé veszélyezteti a szívinfarktus, mint az absztinenseket. Többen azonban úgy vélték, hogy az adatok nem megbízhatóak, mert a felmérésben szereplő absztinensek között olyanok is voltak, akik szívbetegség vagy más egészségügyi okok miatt hagytak fel a komoly alkoholfogyasztással.

*** Az első pohár bor a szomjúságot oldja, a második vidámmá tesz, a harmadik élvezetet nyújt – a negyedik elveszi az ember eszét. (Középkori vendéglői tanács)

Amióta pontosabb statisztikákkal írják le a hétköznapi életünket időnként elszomorító következtetéseket vonhatunk le – az alkoholfogyasztás mértéke rejtetten mentális problémák mértékének növekedésére, vagy a szokásos problémákkal való megbirkózásra egyre kevésbé képes népességgel találjuk szembe magunkat. Hazánkban a háztartási kiadásokat leíró statisztikák szerint 1980-ban 18, míg a kilencvenes években 10 százalék körül volt a családi költségvetésekben az élvezeti cikkekre fordított pénzek részaránya. Szakemberek állítják, csak látszólagos a magyarországi fogyasztáscsökkenés, hiszen például az úgynevezett bögrecsárdák forgalma nôtt, Ismeretes, hogy egyre több hamisított bor és rövid ital került forgalomba illegális csatornákon keresztül. Az emelkedő alkoholárak az iszákosokat nem tartották vissza a szeszes italok megvásárlásától, inkább egyéb fogyasztásaikat mérsékelték. Miközben a különböző alkoholtartalmú italok áraránya is jócskán változott: például a sör az égetett szeszekhez képest nagyobb mértékben drágult.

*** A bor és a pénz még a bölcs ember erkölcsét is megváltoztatja.

Időnként statisztikai összehasonlításokat is tesznek különböző káros szenvedélynek tartott élvezeti szerek fogyasztása és hatásai között. Egyik ilyen felmérés azt javasolja, hogy igyunk egy keveset, és ne felejtsük el, hogy a cigarettázás sokkal kockázatosabb, mint az ivás. A brit belügyminisztérium statisztikái szerint ugyanis 1990-ben a dohányzás négyszer annyi halálozáshoz vezetett, mint az alkoholfogyasztás.

Ma egyébként Nagy-Britanniában 25 milliárd pohárnyi szeszesital fogy évente (fejenként tehát körülbelül 520 pohár). Ez a mennyiség hatezer olimpiai méretű úszómedencének megtöltésére lenne elegendő.

Világviszonylatban (ahol a statisztikákat készítik) az italozók egyharmada a fiatal korosztályból, a 18 és 24 évesek közül kerül ki, és míg régen a kocsma vagy az otthoni töltögetés is kizárólag a férfiak kiváltsága volt, ma egyre több nő nyúl pohárért.