![]() Olvasom a Magyarországi Református Egyház 1%-ért folyamodó internetes hirdetését ami a freemailes levelezőládám felett jelent meg... |
Akárhogy is nézzük, az ember élete egy nagy megfelelési vágy, egy kényszer, hogy elfogadja a világ. Eleinte, amíg kicsi gyerekként korrodeálja szülei idegrendszerét, a csöpp ember híres akar lenni, minimum világhírű. Nem kevesebbet akar, mint hogy az egész világ ismerje el az ő nagyszerűségét. Világviszonylatban (ahol feljegyzik) az italozók egyharmada fiatal, 18-24 éves, és míg régen a kocsma, és az otthoni töltögetés is kizárólag a férfiak kiváltsága volt, ma egyre több nő nyúl pohárért. A "szofi" egy új irodalmi műfaj. Én találtam ki. E rövidke név mozaikszó, az angol social-fiction rövidítése (ejtsd valahogy így: szosöl-fiksőn), angolosan tehát sofi vagy esetleg so-fi a rövidítése. Jelentése: társadalmi fantasztikum. |
20. Gitározz, zongorázz, vagy harmonikázz! - BS: Ha mindezt köztéren teszed, szép kis summát összeszedhetsz! (...) 46. Meditálj, vagy imádkozz! – BS: "Óh, Istenem, mikor lesz már vége ennek a napnak?!" Régóta érett bennem a dolog, idén végleg bekeményítettem: kilépünk a körből. Ebben az évben fenyőfa még lesz, jelképes ajándékok szintúgy lesznek (közülük egyik remélhetőleg egy adásvételi szerződés) - és ennyi. Az ember mindig is gondolta, hogy a McDonald’s (a későbbiekben: Mc.’s) multinacionális, agymosó szuper vállalat mindenre képes. Tudta, hogy mit sem törődve emberrel, állattal, felrúgva minden erkölcsit küzd világunk szent céljaiért: A hatalmas profitért, és a mindent uraló gazdasági hatalomért. |